Varga Géza a Tatárlaki korongról

2008. 11. 04.

Írástörténet

A tatárlakai táblák új értelmezése Rovó-2008.11.04 06:48

1. ábra. A tatárlakai kerek tábla legfontosabb jele a körbe zárt kereszt, egy felülnézeti világmodell

2. ábra. A tatárlakai téglalap alakú (jelekkel teli) tábla

3. ábra. A tatárlakai kecskés tábla szintén az égboltra utal (az égigérő fa a Tejút egyik jelképe, a szembőlnézeti világmodellek fontos eleme); a hasonló, de későbbi szimmetrikus kompoziciók alapján nem tájképről, hanem jelentést hordozó ősvallási jelentőségű ábrázolásról van szó

4. ábra. A tatárlaki táblák fényképe
Bevezető

A tatárlaki táblák az őstörténet és az írástudomány nagy kérdését jelentik. Érthető az irántuk megnyilvánuló lankadatlan érdeklődés, hiszen az elolvasásuk betekintést nyújt egy kőkori világba, amelyről egyébként alig vannak ismereteink. A táblák jelentősége és az írás eredetével kapcsolatos elméleti kérdések tisztázatlansága miatt sok - alapvetően hibás - feloldási kísérlettel találkozhattunk. A tudományos igényű gondolkodás nehézségeivel bajlódó fantaszták ugyanolyan hiteltelen megfejtésekkel és magyarázatokkal rukkoltak elő, mint a nemzetközileg elismert szaktekintélyek.

E korábbi kísérletek azonban nem voltak teljesen feleslegesek. Kijelölték a lehetséges párhuzamokat (elsősorban a sumer képírás és a székely rovásírás rendszerét), az eredménytelenségükkel pedig új irányú kutatásokra ösztönöztek. A komolytalan "eredmények" sora után üdítő kivételt jelent Záhonyi András hipotézise. Ezt néhány részletében helyesbítenünk kell és ki kell egészítenünk, hogy a táblákkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket megfogalmazhassuk és meg is válaszolhassuk

Első ízben a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 1993) foglalkoztunk a tatárlakai táblák jeleivel (5. ábra). E kötet feladata az volt, hogy bemutassa a székely rovásírás lehetséges párhuzamait és ezáltal segítse megoldani a székely írás eredetének kérdését. A kézirat írásakor ez a feladat volt napirenden s a megjelent kötet be is töltötte a szerepét, mert megváltoztatta az akadémikus tudomány álláspontját. Addig az ótürk írásból próbálták levezetni a székely írást; a kötet megjelenését követően azonban az akadémikus tudomány hazai képviselői sorra megváltoztatták korábbi álláspontjukat, beismerve, hogy nem tudják, milyen eredetű a székely rovásírás.

A tatárlakai táblák akkor nem sokat segítettek a válasz megadásában, mert jeleik többsége nem volt azonosítható székely írásjelekkel. A kötetbe mégis felkerült a tatárlakai jelsor, mert három tatárlakai jel pontosan azonosítható három székely jellel. Ehhez most a negyediket, az akkor figyelmen kívül hagyott körbe zárt keresztet, ötödikként pedig a kecskés táblán lévő faábrázolást (a székely "sz" szár jel párhuzamát) is hozzátehetjük. 1993-ban további két tatárlakai jelet székely jelekből alkotott ligatúraként felfoghatónak gondoltunk.

Azaz a tatárlakai jelkészlet 20-30 százaléka (5-9 jele) rokonítható székely jelekkel. Ez túl sok volt ahhoz, hogy elfeledkezzünk a tatárlakai táblák megemlítéséről; de túl kevés ahhoz, hogy a tatárlakai táblákat a székely írás közeli rokonságába soroljuk (ahhoz mintegy 20 jel formai és részben tartalmi azonossága lenne szükséges az újabb statisztikák alapján).

Ez volt a helyzet 15 évig, amikor egy újabb felismerés lehetőséget adott a táblák írástörténeti szerepének újraértelmezésére. A sumer írásjelek világában jártas Záhonyi András előadása a Magyarok Világszövetsége által 2008. augusztus 17-19. között rendezett "Magyarság és a Kelet" II. őstörténeti konferencia "Nyelv, írás művészetek" szekciójában hangzott el. Az előadás anyaga a konferenciával egyidejűleg kiadott kötetekben is megjelent.

Közreadott hipotéziséhez most néhány további gondolatot fűzünk a világmodellek és a székely írás előzményének e korban játszott szerepéről. Ki is egészítjük az általa tárgyalt tatárlakai jelek sorát, ő ugyanis a kerek táblán lévő körbe zárt kereszt alakú jelet - korábbi próbálkozásunkhoz hasonlóan - nem tárgyalta, a kecskés tábla faábrázolását pedig tévesen értelmezte (nem tekintette jelnek).

E kiegészítésekkel nem cáfoljuk, hanem - általa nem tárgyalt, vagy félreértett szempontokkal - alátámasztjuk Záhonyi András megfejtését. Egyúttal megkíséreljük a tatárlakai táblákat az őket megillető írástörténeti helyre helyezni és pontosabban értelmezni.




5. ábra. A tatárlakai, mezopotámiai, tordosi és székely jelek összehasonlító táblázata (Bronzkori magyar írásbeliség, 1993); a táblázatból hiányzik a körbe zárt kereszt alakú jel és a kecskés tábla égigérő fája (mindkettő azonosítható székely jelekkel)


Előzmények

A kezdeti kísérletezők elsősorban a sumer képjelek, más esetekben a székely rovásjelek, vagy további írások segítségével próbáltak eredményt elérni.

A táblán lévő jelek sumer jelpárhuzamai olyannyira meggyőzőek és nagy számúak, hogy a szakirodalom számára megkerülhetetlenné, egyúttal azonban - az írás poligenezisének talaján álló szerzők számára - megoldhatatlan dilemmává is vált a tatárlakai-sumer írástörténeti kapcsolat. Vagy Mezopotámiából próbálták származtatni a tatárlakai táblák jeleit, vagy a Kárpát-medencéből származtatták a a sumer írást. Mindkét elképzelés nyilvánvaló zsákutca.

A megfejtők előtt tornyosuló nehézségeket jellemzi Záhonyi András, amikor megemlíti, hogy a mezopotámiai szakszótárakban egy-egy jelnek 10-50 értelmezése is van. Ez a gazdagság kétségbeejtően szerteágazó magyarázatokat tesz lehetővé, ha sumer nyelvű szöveget kívánunk elolvasni a táblákról. (Lásd erről " A tatárlaki amulett I " c. cikket!) Ez azonban csak a sumerre alapozott zsákutca nehézségeit jellemzi. Ez a megfejtési irány akkor sem adott volna jó eredményt, ha a sumer jeleknek kevesebb jelentése lett volna. Sőt, a tatárlakai táblák valódi jelentőségének felismeréséhez kifejezetten hozzá is járul a sumer jelek több jelentésű volta.

A korábbi nehézségek jó részét az írás eredetével kapcsolatos kérdések tisztázatlansága okozta. A szerzők ezért sem vették észre és használták fel a körbe zárt kereszt alakú jel (székely írás "f" betűje, a kínai írás "Föld" szójele) által kínált segítséget.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy eközben zajlott egy kronológiai vita is, amelynek a pillanatnyi állása szerint ez a lelet nem 3-5 000, hanem 6-7 000 éves lehet.

A szerzőkben fel sem merült, hogy a tatárlaki táblák és a sumer írás egyaránt csupán az írástörténeti jéghegy egy-egy csúcsát jelenti. Az emberiség - a jelenlegi feltételezésekkel ellentétben - sokkal hamarabb volt képes az írásra és az olvasásra, mint azt eddig általában feltételezték. A klasszikus írásrendszerek között sincs az az áthatolhatatlan válaszfal, amelyet közéjük szoktak képzelni. A szójelek és a betűk párhuzamba állítását is lehetővé teszi az akrofónia (amellyel a szerzők többsége ősvallási tájékozottság híján nem tud mit kezdeni). Az általában hangoztatott írástörténeti kép hiányosságainak oka az írástörténészek gondolkodásra való képtelensége, a világmodellek olvasásában való járatlanságuk és a nagy kérdések megválaszolásától való általános rettegés. Ezért állítja azt Gelb, hogy írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása - a nagy kérdések kikerülése mellett - még nem tudomány.

Ugyanezen okok miatt nem figyeltem fel én sem a tábla legnagyobb, körbe zárt kereszt alakú jelére - amikor 1993-ban a tatárlaki tábla jeleit felsoroltam egy táblázatban.

Amiképpen Záhonyi András sem veszi figyelembe a tatárlakai táblák magyarázatakor az őket megelőző eurázsiai és kárpát-medencei írásemlékeket (a Jóma ligatúrá t, a Mas d' Azil-i jelek et, a Varga Csaba által közzétett barlangi feliratokat, vagy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit), ezért mindjárt az előadása címében "A tatárlaki táblák: a Kárpát-medence legősibb írásos emlékei" találunk egy tévedést. Ez persze nem esik súlyosan a latba, mert valamilyen írástörténeti elsőség téves bejelentésével szinte havonta találkozunk s mert a most tárgyalt tanulmánynak ez csupán egy marginális megállapítása.

Amikor az előadóteremben találkoztunk és szóvá tettem e tévedését, megmutatván a tatárlaki leleteket megelőző korú szentgyörgyvölgyi tehénszobor fényképét (amelyről közvetlenül utána tartottam előadást), csak a fejét rázta. Azt tette hozzá, hogy ha nincs legalább három jel egymás után, akkor azt ő nem tekinti írásnak. Ez azonban egy átgondolatlan érvelés - hiszen mi nem szabhatjuk meg az elődöknek, hogy milyen írásemléket hagyjanak ránk. Nekünk kell felnőnünk a hátrahagyott írásemlékek elolvasásának feladatához. Azaz fel kell ismernünk az ősi írásemlékek ősvallási szerepét és egy jelentős részük világmodell jellegét. E kérdésekről 1993 óta éppen eleget írtunk már.

Záhonyi András felsorolja az elődök eredménytelen kísérleteit. Közülük kiemeli Baráth Tibor megfejtésének két elemét (a Rák és a Nap jegyének felismerését), amelyet elfogad és amely beleillik a saját feloldásába is. Hasonló magyarázattal állt elő Radu Dan Moisoiu is 2004-ben.

Az ehhez hasonló párhuzamok általában azt jelzik, hogy a kutatás jó irányban halad. Akkor tekinthetjük megfejtettnek a tatárlaki táblákat (és bármelyik másik írásemléket is), ha a megfejtők feloldásai egyre kevésbé fognak majd különbözni egymástól. S a fent említett szerzők megoldásai már közös irányba mutatnak.


Az ősvallás szerepe

A kőkori írásemlékeket és ezek szinte napjainkig kimutatható hatását nem lehet megérteni a kőkori ősvallás tételeinek és hozzá kapcsolódó jelhasználatnak a megismerése nélkül.

Az előidők embere még mindenestül a vallásban élt, számára minden cselekedet egyúttal vallási cselekedet is volt. Elmondják ezt a mítográfusok unos-untalan, de a korai és a nem szabványos írásemlékek megfejtésével bajlódók nem fordítanak elég figyelmet e jelzésekre.

Ezért nem tudatosult a tatárlaki táblák elemzésével foglalkozókban az, hogy a kerek tábla egy felülnézeti világmodell, a kecskés tábla pedig egy szembőlnézeti világmodell - azaz a táblák a kozmoszt, a teremtett és rendezett világot ábrázolhatják.

A mitológiában jártas kutató a kecskék között álló fát, amely az ősvallás számára ugyanúgy jelentést hordoz, mint a lineárisabb jelek, nem hagyta volna ki a magyarázatokból.

Mindezek segítették volna ama felismerés megszületésétt, hogy csillagtérképpel (a világ ábrázolásával) állunk szemben.


A monogenezis bizonyítéka

A megfejtők szemmel láthatóan nem tudtak mit kezdeni a tatárlakai jelek sokirányú kapcsolataival. Úgy gondolták, hogy választaniuk kell: vagy a sumer írás alapján fejtik meg a táblákat, vagy a székely rovásírás jelei segítségével.

Záhonyi András is megkérdezi a táblák jeleiről szólván: "Rovásjeleink mellett miként bukkanhat fel ... az O mint moabi vagy szidoni (főníciai) rovásjel, esetleg mint a Nap egyiptomi képjele?"

Arról árulkodik ez a jellegzetes, másoknál is felbukkanó kérdés, hogy a szerzők az egyes írásokat csak egymástól független rendszerekként tudják elképzelni.

Ez aztán sajnálatos módon megakadályozza őket az írásemlékek helyes értékelésében.

A táblákon nyilvánvalóan nem sumer, székely, moabi és szidóni jeleket látunk, hanem csak ezek előképét. A táblákon nem több írásból összeszedett jelek kavalkádja látható, hanem egyetlen kőkori írás szervesen összetartozó jelei. Amiből az következik, hogy volt egy kőkori írás, amelyik hatott a később kialakuló antik írásrendszerekre.

Ha a tatárlakai táblákat az írások monogenezisének bizonyítékaként tárgyaljuk, akkor nincs min fennakadnunk.


A sumer zsákutca

Záhonyi András (és néhány elődje) a sumer jelkészlet segítségével alkotta meg a hipotézisét, de ez nem értékelhető úgy, mintha a táblák a sumer íráskörbe tartoznának. Csupán arról van szó, hogy a sumer írásjelek közé bekerültek a kőkori eurázsiai ősvallás jelei.

Semmi okunk sumer fémkutató expediciót képzelni a kőkori Erdélybe (amely emlékül hagyta volna ránk a táblákat) - évezredekkel a sumerek kialakulása előtt.

Amint azt sem kell egyéb ok nélkül feltételeznünk, hogy a sumerek, vagy a sumer írás Erdélyből került volna Mezopotámiába.

A legkorábbi jelek (s alighanem ezek közé tartoztak a csillagképek jelei is) a Közel-Keleten alakultak ki az interglaciális idején. Az ősvallás jelképei voltak és az Éden területéről szétrajzó népekkel kerültek el a világ távoli tájaira. Ezért hasonlóak az Orionhoz fűződő mítoszok Eurázsia-szerte, sőt Amerikában is; de ez magyarázza meg azt is, hogy az Oriont ábrázoló jelképeknek miért "atya" a jelentése (lásd ezt alább!).

Az első klasszikus írásrendszerek megalkotói természetszerűleg használták fel a közismert jeleket, ha valamilyen gondolatot rögzíteni akartak. A kezdeti szó- szótagoló írásoknak sok szójelre volt szükségük s célszerűbb volt a már létező, közismert, kőkori eredetű ősvallási jelképek felhasználása, mint újak kitalálása.
Azt, hogy a legkorábbi írásrendszerek megteremtői így jártak el, a korai rendszerekben meglévő közös írásjelek alapján könnyű belátnunk.


Az "atya" és az Orion

A tatárlakai táblák Orion csillagképet ábrázoló jele megfelelően illusztrálja a fentieket. Előfordul ez a jel a tatárlakai táblákon, meg a sumer írásban is (ahol nem csak az Orion csillagképet jelöli, hanem az "atya" szót is), valamint megtalálható a párhuzama a kínai "atya" szóban és a székely írás "ty" (atya) jelében is.



6/a. ábra. A székely rovásírás egyik "ty" (atya) jele Kájoni János nyomán




6/b. ábra. A kínai írás fu "atya" jele

A kőkori jelek használata olyan nagymértékű a korai írásrendszerekben, hogy talán helyesebb lenne, ha az esetükben nem is új írások megteremtéséről, hanem inkább egy régi jelrendszer hasadásáról (több, némileg eltérő írásrendszerré válásáról) beszélnénk.



6/c. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" betűje és a székely írás egyik "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva


Az atya szójele azért hasonló a fél világon és azért ábrázolja az Orion csillagképet, mert a kőkori ősvallás szerint az Orion csillagkép az atyaisten égi mása. A csillagokból rajzolt égi kép szerint az Orion és két fia (a Gemini) a Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő (a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz alkotta) csillagszarvast üldözik. Ez a kép köszön vissza a lapp, a magyar, de a közép-amerikai indián mítoszokban is.



6/d. Az Orion csillagkép a fegyvereit emelő ősatyát ábrázolja



6/e. A tatárlakai Orion jelkép a téglalap alakú tábláról; a sumer írásban az alsó (homokóra alakú) jelrészlet (az Orion "teste") felel meg az Orion csillagkép jelének és egyúttal az "atya" szójelének; ugyanezt a (homokóra alakú) részletet a lineáris írásokban egy X helyettesíti

A világmodellek szerepe

A kör alakú tábla a közepére rajzolt nagyméretű kereszttel együtt egy világmodell - amellyel Záhonyi András ugyanúgy nem foglalkozik, mint ahogyan én sem foglalkoztam vele 1993-ban. Ez a körbe zárt kereszt ugyanis - nagyságát, kialakítását és írástörténeti kapcsolódásait tekintve - annyira eltér a többi jeltől, hogy könnyű figyelmen kívül hagyni és nehéz a többi közé illeszteni.

Ettől függetlenül Záhonyi András - helyesen - azt állítja a tatárlaki táblákról, hogy "felirataik az ősi világszemléletet tolmácsolják". Ehhez a két kézenfekvően kínálkozó segítséget (a székely írás "f" jelének tanúságát és e sorok írójának világmodellekkel kapcsolatos megállapításait) nem vette igénybe, vagy ezekre nem hivatkozik.

Az egyik segítség a kerek táblán lévő körbe zárt kereszt alakú alapjel lehetett volna, amelybe - mint keretbe - bele van illesztve az összes többi jel. E jel a világ legkorábbi, legszélesebb körben ismert jele, amelynek megfelelőit mintegy 50 000 éve használja az emberiség. E hallatlan régisége miatt található meg több jelrendszerben: az asztrológusok jelei között és a kínai írásban "Föld" jelentéssel, az egyiptomi hieroglifák között a "település" jeleként, a székely írásban pedig az "f" (Föld) jeleként. Az indiánok és a tibetiek homokszórással készített mandalái (világmodelljei) is a körbe zárt keresztre épülnek. Mindegyik változat a világ, vagy a világ közepének jele és a közel-keleti Éden (az egykori közös őshaza) jelszerűvé vált térképe.

Azaz már a táblákra vetett első pillantás és a tapasztalható ősvallási gyakorlat alapján is nyilvánvaló volt, hogy egy világmodellről van szó. E megállapítás segíthette volna a táblák megértését, azonban önmagában nem oldotta volna meg a tatárlaki táblák kérdését. Ugyanis - velem együtt - mindenki a további jelekre koncentrált, amelyek megfejtése korántsem ilyen egyszerű. Utólag azonban kijelenthetjük, hogy a figyelmen kívül hagyott körbe zárt kereszt (világmodell) léte megnyugtatóan alátámasztja Záhonyi András magyarázatának lényegét.

Azt persze a további hasonló leletek értelmezésének megkönnyítése érdekében jó lenne általánosan elfogadni és megérteni, hogy a kőkori írástudók jellemzően nem számlákat, vagy árukísérő jegyeket írtak az írásjeleikkel, hanem inkább ősvallási jelentőségű világmodelleket. A világmodellek olvasása pedig más követelményt támaszt a megfejtővel szemben, mint mondjuk egy novella, vagy egy levél - s ezt a kőkori olvasásmódot el kell sajátítania annak, aki hasonló terepen eredményt akar elérni.

Záhonyi András a jelek szerint ettől függetlenül is jól oldotta meg ezt a feladatot s felismert egy sajátos világmodellt.

Igaza van akkor, amikor más világmodellekre (például egy pontosan meg nem nevezett karanovói pecsétnyomóra) hivatkozva azt írja, hogy a jeleik csillagképek ábráiként is értelmezhetőek. Hasonló emlékeket (például egy karanovói pecsétnyomó t) elemezve, ismételten megemlítettük, hogy ezeken égitestek (a Nap és a Tejút) jelképeit láthatjuk - amelyek megfeleltethetők székely rovásjeleknek is.







A faábrázolás

Záhonyi András az első két táblát tekinti írást (pontosabban csillagképek rajzát) hordozónak, a harmadikkról megállapítja, hogy azok nem tartalmaznak írásjeleket; azonban hozzátehetjük, hogy a szimmetrikus kompozíció az égig érő fát ábrázolja két kecske között, amelyet eleink a Tejúttal azonosítottak - azaz itt is egy égi jelenség ábrázolásáról van szó


A székely írás szerepe

Záhonyi András eljutott egy olyan magyarázathoz, amely támogatja a világmodellekről és a székely írás kőkori eredetéről kifejtett álláspontunkat. Igaz, hogy ezt maga Záhonyi András nem ismerte fel, mert a székely írás szerepéről és az írás kialakulásáról alkotott elképzelései konzervatívak.

Emlékeztet Badiny Jós Ferenc megjegyzésére, miszerint "ha rovásjeleket azonosítunk a korongon, akkor azt nem lehet sumer képírásos (piktografikus) feliratnak tekinteni".

Ez - első pillantásra - jogosnak tűnő szempont, amely 1993-ban engem is visszariasztott a székely "f" betű jól látható megfelelőjének azonosításától.

Azonban az eltelt másfél évtized arra is megtanított, hogy az írás keletkezéséről és az írásrendszerek (különösen a székely írás) rokonságáról és eredetéről alkotott kép tisztázatlansága megakadályozza a tatárlakai táblák megfelelő értékelését is. Nem a prekoncepcióinkat (a finnugrista kórus hamis vádjaiból következő önkorlátozásunkat) kell belelátni a táblába, hanem a létező írásemlékek alapján kell felállítani a tételünket. Ha a táblán ott van a székely írás "f" (Föld) jelének megfelelője, akkor azt nem szabad kihagyni a magyarázatokból.

Nincs ugyanis olyan szabály, amely kizárná a sumer és a székely jelek előképeinek együttes alkalmazását egy jóval korábbi írásemléken. A tatárlakai írásemléket sem sumer, sem székely írásemlékként nem könyvelhetjük el, de megtalálhatjuk rajta mind a sumer, mind a székely jelek előképét. A tatárlakai táblát készítő nép olyan szójelkészlettel rendelkezett, amely több későbbi írásrendszer őse is volt.

Ezért Badinyi Jós Ferenc fenti megközelítését tévesnek kell tartanunk. Nincs okunk arra, hogy a tatárlaki táblák írását csak egyetlen írással (vagy a sumer írással, vagy a székely írással) azonosítsuk. Az írásrendszerek poligenezisének feltételezésén alapuló elképzelések szükségképpen csődöt mondanak a tatárlakai táblák esetében.

Záhonyi András is megkérdezi a tanulmányában: - Vajon miért csak néhány jelet sikerült rovásjelként értelmezni, s nem az összeset?

Nos, erre azt válaszolhatjuk, hogy azért nem használták több székely jel előképét, mert ennyi is elegendő volt a mondanivalójuk kifejtéséhez.

A székely "f" (Föld) rovásjel előzménye a tatárlaki korong készítésekor Eurázsiában és Amerikában általánosan elterjedt volt. Feltehetően ugyanez volt a helyzet a csillagképek jeleivel is - hiszen a csillagképeket az egész világon hasonlóképpen látták. Ha kőkori eleink egy csillagképekből álló világmodellt akartak ábrázolni, akkor kézenfekvően használták az ismert jeleket: a körbe zárt kereszt alakú "Föld" jelet és csillagképek rajzát is.

Azaz eleink a csillagképrajzokat minden finnugrista óvatoskodás mellőzésével egyesítették a körbe zárt kereszttel. Ezt joggal tették, hiszen az agyag mindent elbírt s akkor még a kultúrpolitika sem korlátozta a székely írásjelek használatát (mint történt ez az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás on).

A sumer írásban azért szerepelnek ugyanezek a jelek, mert az antik írásrendszerek monogenezis útján keletkeztek, s a közös ősforrásból (az ősvallás jelkincséből) egyaránt merített minden kultúrnép, amikor az írását megalkotta.

A tatárlakai táblák és Záhonyi András cikke további példát is szolgáltat annak belátásához, hogy a tatárlakai, a sumer és a székely jelek egyetlen közös forrásra, az általánosan elterjedt ősvallási jelkészletre mennek vissza. Igaz, hogy a szerző e felismerésének a jelentőségét sem ismerte fel. Megemlíti ugyan, hogy táblákon látható homokóra alakú jel a sumer írásban az Orion csillagképet is, meg az "atya" szót is jelölte; azt azonban nem ismerte fel, hogy ez egyúttal a székely "ty" betű előképe is.

A székely "ty" betű ugyanis a Nimród ősapánkat ábrázoló Orion csillagkép rajza. Az ezzel kapcsolatos felismeréseinket több alkalommal is kifejtettük már:
- A Nimród tamga, Ómagyar Kultúra, 1989/1/14.
- Bronzkori magyar írásbeliség, 1993/126 (15. ábra).
- A székely rovásírás eredete, 1998/46 (23. ábra).
- A magyarság jelképei, 1999/111.

Záhonyi András fenti közlése a homokóra alakú tatárlakai és sumer jelek összefüggésről akkor is a székely "ty" betű és a székely írás (kőkori ősvallási jelkészletből való) eredetéről alkotott hipotézisünk megerősítése, ha ezt ő maga nem ismerte fel.


Záhonyi András álláspontja

A szerző szerint a korong alakú táblán az égi egyenlítő állomásait tüntették fel, a csillagképek rajzai és egyúttal sumer csillagképek nevei szerepelnek rajta. A korong rajzolatában az Ikrektől a Nyilasig egymás után következő csillagképek láthatók.

Ezeket a fenti csillagképeket a Kr. e. 5000 körüli időszakban a tavaszi napéjegyenlőség idején láthatták egyszerre az égbolton.

A korong jeleit sumer képjelként értelmezve a Nyilas, a Kos és - az Oroszlán alatt húzódó - Hidra nevét sikerült elolvasnia.

A téglalap alakú táblán szintén csillagtérképet azonosított. Ez a tábla a Kos és az Ikrek (Orion) közötti területet ábrázolja.


Varga Géza írástörténész

http: //www.tar.hu/vargageza/